2 Sámuel 21

2 Sámuel 21

1. Jelet felismeri, választ meghallani
• Éhség 3 évig – Dávid tudta, hogy gond van (megértette a jeleket!), keresni kezdte Istent. (7 év sok!)
• Dávid keresi Istent → Isten válaszol
• Megvárja, hogy válaszoljon! Isten konkrét.
Ézs65:1: „Megkerestettem magamat azoktól, kik nem kérdeztek, megtaláltattam magam azoktól, akik nem kerestek; mondtam: íme, íme itt vagyok, oly nemzetnek, mely nem neveztetett nevemen.”

2. Elégtételre elégtétel, kiengesztelésre kiengesztelés
• Mit kellett volna tenni az emoreusokkal?
Józs9:3-15,17, 5Móz20:16-18: „De eme népek városaiból, melyeket az Örökkévaló, a te Istened neked ad birtokul, ne hagyj életben egy lelket se; hanem pusztítsd el azokat, a Chittit, az Emórit, a Kanaánit, a Perizzit, a Chivvit és a Jevúszit, amint parancsolta neked az Örökkévaló, a te Istened. Hogy ne tanítsanak benneteket cselekedni mind az ő utálataik szerint, amit tettek ők isteneiknek és vétkeznétek az Örökkévaló, a ti Istenetek ellen.”
• Kik ezek az emoreusok mégis Gibeonban? 1Sám22:19
2Móz34:11-12: „Őrizd meg, amit én neked parancsolok ma. Íme, elűzöm előled az Emórit, a Kánaánit, a Chittit, a Perizzit, a Chivvit és Jevúszit. Őrizkedjél, nehogy szövetséget köss az ország lakójával, amely ellen te mész, hogy ne legyen tőr gyanánt közötted.” ↔ Józs9:15: „És szerzett velük Józsua békét, kötött velük szövetséget, hogy életben hagyja őket és megesküdtek nekik a község fejedelmei.”
• A Sátor szolgálói voltak, a nóbi papokkal együtt legyilkolta őket Dóég.
• Ha a rajtuk (idegeneken!) történt igazságtalanság ki lesz engesztelve, akkor áldássá lesznek Izráelnek, a Szentföldnek.
• A Gibeóniak rosszul kértek elégtételt, mert utána Saul házát kellett kiengesztelni.
• Az aránytalan bosszú nem igazság; Isten bosszúja az emberek fölött Jézuson – arányos!
• Víz omlott rájuk = a gibeóniták ki lettek engesztelve.
• v. 14b.: A gibeóni emóreusok igazságtalansága is ki lett engesztelve. (engedett ezek után)

3. Mit mond a törvény?
• Dávidnak úgy kellett teljesítenie a kérést (amiről megígérte, hogy teljesíti), hogy korábbi esküjét nem szegi meg.
• Míkhál, a szeretett feleség Adriéltől született fiait adja oda...
• Mefibóset ben-Jónatán ≠ Mefibóset ben-Saul (Mefibóset ben-Ricpa)
• Ricpa nem engedte a hullákat megszentségteleníteni.
5Móz21:22-23: „Ha lesz valakin bűn, halálos ítélettel és megölik és fölakasztod őt egy fára, ne hagyd éjjelen át hulláját a fán, hanem temesd el aznap, mert Isten átka az akasztott, és meg ne fertőztesd földedet, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked birtokul.”

4. Refá-ím (רְפָאִים)
• „árnyék”, „halott”, „kísértet” – Jób26:5, Zsolt88:10, Péld2:18, 9:18, 21:16, Ézs14:9, 26:14,19; ráfá (רפא): gyógyítani
• 2Krón16:12: Asa betegségében Isten helyett, nem az orvosokat (RoFʾʼíM), hanem halott őseit (ReFáʼíM) kereste?
• óriások, ősi kánaániták, Básánbeliek, Óg az utolsó közülük 5Móz2:11,20, 3:11,13, Józs12:4, 13:12, 21:16,18,20,22
• Az ammoniták zamzumm-ím-nak nevezték őket (זַמְזֻמִּים) – kb. „berregők” 5Móz2:20 (+1Móz14:5: zúz-ok)
5Móz2:10-11,20-21: „Az émiták laktak előbb benne, egy nagy nép, számos és szálas, mint az ánokiták, Óriásoknak tartatnak ők is, mint az ánokiták, a moábiták pedig émitáknak nevezték őket.” „Az óriások országának tartják azt is; óriások laktak benne előbb, és az ámmóniták nevezték őket zámzumitáknak. Nagy nép, számos és szálas, mint az ánokiták; de az Örökkévaló elpusztította őket előlük, és ők elűzték őket és laktak a helyükben.”
• ém-ím (אֵימִים) – „rettenetesek” szó szerint „terror”; Móáb ősi lakói – 1Móz14:5, 5Móz2:10,11
• anák-ím (עֲנָקִים) – sz.sz. „nyak”; hosszú nyakú = magas emberek; óriások Hebron környékén 4Móz13:22,28,33 5Móz1:28, 2:10,11,21, 9:2, Józs11:21,22, 14:12,15, 15:13,14, 21:11, Bír1:20
• nefíl-ím (נְפִילִים) – zsarnok, sz.sz. „leesett”; óriások – 1Móz6:4, 4Móz13:33, + Ez32:27; Isten fiai: Jób1:6, 2:1
• A LXX vegyesen fordítja őket gigantesz-nek (γίγαντες), óriásoknak (+ gibbór גִבּוֹר – erős, hatalmas).

2 Sámuel 21

¹És éhség volt Dávid idejében három éven át, év év után; és kereste Dávid az Örökkévaló színét. – Szólt az Örökkévaló: Saul miatt és a vérontás háza miatt, mivelhogy megölte a Gibeónbelieket.
²Erre elhívta a király a Gibeónbelieket és szólt hozzájuk – a Gibeónbeliek pedig nem Izrael fiai közül valók, hanem az emórinak maradéka közül és Izrael fiai megesküdtek vala nekik, de Saul meg akarta őket verni, mikor buzgólkodott Izrael fiaiért és Jehúdáért –
³szólt Dávid a Gibeónbeliekhez: Mit cselekedjek veletek és mivel szerezzek engesztelést? Majd megáldjátok az Örökkévaló birtokát! ⁴Mondták neki a Gibeónbeliek: Nincs dolgunk ezüst és arany miatt Saullal és házával, és nem kell senkit megölnünk Izraelben. Erre mondta: Amit ti mondatok, megteszem nektek. ⁵Ekkor szóltak a királyhoz: A férfi, ki megsemmisített bennünket és aki olyant gondolt ellenünk, hogy kiirtassunk s meg ne állhassunk Izrael egész határában - ⁶adasson nekünk hét ember annak fiai közül, hogy őket kivégezzük az Örökkévaló színe előtt Gibeában, Saulnak, az Örökkévaló választottjának városában. – Mondta a király: Én odaadom. ⁷De megszánta a király Mefíbósetet Jónátán, Saul fiának fiát, az Örökkévaló esküje miatt, mely közöttük volt, Dávid és Jónátán, Saul fia között. ⁸Erre vette a király Ricpa, Ajja leányának két fiát, kiket szült Saulnak, Armónit és Mefibósetet, meg öt fiát Míkhálnak, Saul leányának, akiket szült a Mechólabeli Adriélnek Barzilláj fiának; ⁹és adta őket a Gibeónbeliek kezébe, és kivégezték őket a hegyen az Örökkévaló színe előtt és ők elestek heten együtt; s megölettek ők az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén.
¹⁰Ekkor vette Ricpa, Ajja leánya, a zsákot és kiterítette azt maga előtt a sziklán az aratás kezdetétől fogva, amíg víz omlott rájuk az égből; és nem engedte rájuk ereszkedni az ég madarát nappal, sem a mező vadját éjjel. ¹¹És tudtára adták Dávidnak, hogy mit cselekedett Ricpa, Ajja leánya, Saul ágyasa. ¹²Ekkor ment Dávid és elvette Saul csontjait és fiának Jónátánnak csontjait Jábés-Gileád uraitól, akik ellopták volt azokat Bét-Sán piacáról, ahol őket fölakasztották a filiszteusok ama napon, melyen a filiszteusok megverték Sault Gilbóában. ¹³És fölvitte onnan Saul csontjait és fiának Jónátánnak csontjait és összeszedték a kivégzettek csontjait is. ¹⁴És eltemették Saulnak és fiának, Jónátánnak csontjait Benjámin országában Célában atyjának, Kísnek sírjában; és megtették mindazt, amit parancsolt a király. S engedett az Örökkévaló az ország fohászának ezekután.

¹⁵És újra volt háborúja a filiszteusoknak Izrael ellen. Lement Dávid meg szolgái vele és harcoltak a filiszteusokkal és elbágyadt Dávid. ¹⁶Jisbí-Benób pedig, aki a Ráfa szülöttjei közt volt – dárdájának súlya háromszáz sékel réz és új karddal volt felövezve – azt mondta, hogy megveri Dávidot; ¹⁷de segített neki Abisáj, Cerújá fia, megverte a filiszteust és megölte őt. Akkor esküdtek Dávid emberei ő neki, mondván: Nem fogsz többé kivonulni velünk a háborúba, hogy ki ne oltsd Izrael mécsesét.

csak a 2 Sámuel 21-ben, csak az 1 Krónika 20:4-7-ben, közös anyag
¹⁸Történt ennek utána, újra volt a háború a filiszteusokkal Góbban/Gézerben; akkor megverte a Chúsabeli Szíbbekhaj Száfot/Szippájt, a Ráfa szülöttjei közül valót.
¹⁹És újra volt a háború a filiszteusokkal Góbban és megverte Elchánán, a Bét-Léchembeli Jáaré-Óregím fia, Lachmit, a Gátbeli Goliát testvérét - az ő dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája.
²⁰És újra volt háború Gátban; és volt egy termetes férfi, kezének ujjai és lábainak ujjai hat meg hat, számszerint huszonnégy, ő is Ráfától született; ²¹gyalázta Izraelt, de megverte őt Jónátán, Símeának, Dávid testvérének a fia. ²²Ezek, ez a négy született Ráfától Gátban; és ezek elestek Dávid keze által és szolgáinak keze által.